A mágneses indító egy sajtolt acélhéjból, egy acél alaplemezből, egy AC kontaktorból, egy hőreléből és a megfelelő vezetékekből áll. Használatkor start-stop gombos kapcsolót kell használni, és a kézi jelkábelt megfelelően kell csatlakoztatni. Az indítógomb megnyomásakor a mágneses indítóban lévő AC kontaktor tekercs feszültség alá kerül, és az armatúra meghajtja az érintkezőcsoportot, hogy zárjon, csatlakoztassa az elektromos tápellátást (általában egy motort), és reteszelje magát a segédérintkezőn keresztül. A stop gomb megnyomásakor a belső váltakozóáramú mágneskapcsoló tekercs áramellátása megszakad, és az érintkezők lekapcsolódnak, megszakítva az elektromos készülék áramellátását és feloldva azt.
A különböző vezérlési igényeknek megfelelően a mágneses indító is rugalmasan huzalozható olyan funkciók eléréséhez, mint a behúzás és a fázisváltás. A beépített hőrelé túlterhelésvédelmet biztosít a vezérelt motor számára. A hőrelé beállítási áramának meg kell felelnie a motor teljesítményigényének.
A mágneses indító egy teljes feszültségű közvetlen indítás, és akkor használatos, ha mind a hálózat kapacitása, mind a terhelés lehetővé teszi a teljes feszültségű közvetlen indítást. Előnye a könnyű kezelhetőség és vezérlés, az egyszerű karbantartás és a viszonylag gazdaságos. Főleg kis teljesítményű motorok indítására szolgál. Ez a módszer nem alkalmas 11 kW-nál nagyobb motorokhoz.
Mi a mágneses indító elve?
Következő
Bevezetés a túlfeszültségvédőkbe